Elsőször 2024-ben, a saját több mint 10 éve tartó szerhasználatom kapcsán kerültem kapcsolatba a Misszióval. Itt kaptam segítséget, hogy eljussak a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs otthonba. Az intézményben eltöltött 11 hónap alatt merült fel bennem, hogy szeretném magam kipróbálni a segítő szakmában,  ami most már a hivatásommá is vált. 2017 óta vagyok itt munkatárs, ez idő alatt különböző területeken szereztem tapasztalatot.
itt a Misszióban, mint pl. az alacsonyküszöbű ellátás, elterelés, előgondozás, közmunkások koordinálása és a támogatott lakhatás koordinálása. Ez idő alatt felmerült bennem, hogy nem elég a saját élmény, és szeretnék hatékonyabb és professzionálisabb szakember lenni, ezért első sorban a gimnáziumot kellett elvégeznem, és jelen pillanatban KRE Szociálpedagógia szakán vagyok hallgató, ahol nem sokára megszerzem a diplomámat.
Jelenleg a közmunkára ítélt emberek és a támogatott lakhatás koordinálását végzem, amibe bele tartozik az itt lakók terápiás útjának kísérése akár több munkatárssal kooperációban. A segítői szerepemben fontosnak tartom a kapcsolódást az emberekkel, hogy támogató módon legyek jelen ezekben a kapcsolatokban. Az indulásom idején egyáltalán nem hittem magamban a gyógyulást/felépülést illetően. De az általam bejárt út segít abban, hogy az előfeltételezéseket háttérbe helyezzem, és mindenkiben lássam az esélyt a támogatott lakhatást igénybe vevők esetében is. Továbbra is fontosnak tartom a szakmai és személyes fejlődésemet, és ezért hiszem, hogy más is képes erre, ha megkapja hozzá a megfelelő támaszt és segítséget.