Válaszút Drogkonzultációs Iroda | A lecsúszott drogfogyasztóban is van érték – az, hogy ember
603
single,single-post,postid-603,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed
 
ember

A lecsúszott drogfogyasztóban is van érték – az, hogy ember

Írta: valaszut.iroda / Híreink, Rólunk írták 30 aug 2014

Balogh Anna pszichológus őszintén hisz abban, hogy a jóság, a hit és a szeretet erejében bízva minden emberi nehézség leküzdhető. Ez ad erőt neki ahhoz, hogy drogfogyasztók gyógyításával foglalkozzon.

A lelki „munícióra” a református drogmisszió budapesti Válaszút Drogkonzultációs Irodájának munkatársaként nap, mint nap szüksége is van, hiszen itt senkiről nem szabad lemondani. Még akkor sem, ha a páciens rátámad arra, aki segítő kezet nyújt neki. De szerencsére, ilyesmi igen ritkán fordul elő, több a pozitív tapasztalat.

– Nagykanizsán születtem, itt is érettségiztem a Batthyány Lajos Gimnáziumban, majd a fővárosban, a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán tanultam tovább – villant fel párat pályafutásának előzményeiből a pszichológus szakember. – Hogy miért éppen a pszichológia? Nem tudom, talán azért is alakult így, mert már a gimnáziumban mindig azt mondták az osztálytársaim, hogy nyitott vagyok, nekem mindig, mindenki elmondhatta a bújátbánatát.

Anna a hivatását egyfajta misszióként éli meg. Az iroda úgy működik, mint egy ambulancia, egy „rendelés”, ahova minden napszakban folyamatosan érkeznek a páciensek. Azok a drogfogyasztók, akik szeretnének megszabadulni a szertől és az általa okozott függőségtől.

– Sok a sztereotípia a drogosok körül – vélekedett. – Ám bennem nem éltek előítéletek velük kapcsolatban, én inkább az egészet sokszínű kihívásként éltem meg. Teljesen nyitott szívvel mentem dolgozni 4 évvel ezelőtt erre a munkahelyre és habár azóta negatív és pozitív tapasztalatokat is szereztem velük kapcsolatban, összességében ma is ugyanúgy élvezem a munkámat. Talán azért is tudok nekik segíteni, mert mindegyikőjükben meg tudom látni az értékeset (legyen bármennyire is lecsúszott), csakúgy, mint egy jogászban vagy egy orvosban.

Anna azt mondta: egyszer megesett, hogy egy drogfogyasztó arcon akarta ütni – szerencsére, soha többé nem történt hasonló. Sok páciense viszont teljesen felépült és azóta is tartják egymással a kapcsolatot, igazi jó barátokká váltak.

– Mi amolyan krízisközpontként működünk, van nálunk egyéni pszichológiai tanácsadás, családterápia is és mindemellett a drogosok előgondozását is végezzük, mielőtt a ráckeresztúri drogterápiás otthonba kerülnének – fejtette ki. – Tehát tulajdonképpen általunk juthatnak oda azok a szerhasználók, akik eldöntik, hogy le akarnak állni és új életet szeretnének kezdeni. Olyanok vagyunk, mint egy járóbeteg-ellátás, többféle módon próbálunk segíteni. Mi nem meggyőzni akarjuk őket a drogfogyasztás káros hatásairól, hanem azt próbáljuk elérni, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz, jobban megismerjék a saját értékeiket, a gyengeségeiket, tehát a segítségünkkel ráébredjenek, hogy mely tulajdonságaikat kellene felerősíteni a kilábaláshoz. Mindebből nyilván, annyit tudnak kivenni, amit ők maguk beletesznek, sok múlik tehát azon, mennyire őszinték és hogy megnyílnak-e a kellő mértékben. Ráerőszakolni semmit nem lehet senkire.

Balogh Anna elárulta: a siker természetesen, attól is függ, hogy a páciens a szerhasználat milyen fokán jár. A legnehezebb azokkal, akiknek teljesen leépült az életük, utcára kerültek, a családjuk is kitaszította őket, vagy elveszítették a munkahelyüket, mert ők a legtöbb esetben már azt gondolják, hogy még egy hét, és meghalnak, vagy mennek a börtönbe. Esetükben egyértelmű a rehabilitációs otthonban végzett terápia szükségessége. Ezeknek az embereknek intézeti támogatással, esetenként gyógyszeres kezeléssel kell önmagukat lelkileg és fizikálisan is felépíteni.

– Megpróbálunk rajtuk segíteni a hittel, és mi elsősorban ebből az irányból igyekszünk közelíteni feléjük, hiszen a református egyház kötelékében végezzük a munkánkat – magyarázta. – És ez működik, sokan a hit ereje által tudnak átformálódni. Az a tapasztalatunk, hogy ha ezek az emberek kigyógyulnak a szerhasználatból, életük végéig tiszták tudnak maradni, ha továbbra is ápolják a hitüket, lelki egészségüket. Ez minden gyógyszernél hatásosabb lehet. Újra meg tudjuk tanítani a szerhasználókat arra, hogy mi az élet sava-borsa és mitől lehetnek újra boldogok. De ismétlem, mi a vallást senkire nem erőszakoljuk rá, egyszerűen csak ez a légkör, a szeretet légköre lengi be a református drogmisszió minden szegmensét. És ez valahogy megtapad bennük, a lelkükben. Tehát a tőlünk kapott szeretetben találják meg Istent.

A kanizsai kötődésű szakember azt is elárulta: a bentlakásos otthonban egy teljes évig laknak a drogfogyasztók. Itt újra találkoznak a mindennapok ritmusával, az ünnepek körforgásával. A rendszeresség nagyon fontos, minden napjuk összes perce pontosan be van osztva. Reggeli találkozók, ház körüli munkák, csoportos beszélgetések váltják egymást és saját magukra főznek.

Az ambuláns ellátással pedig a könnyű drogok (marihuána, különféle partydrogok) fogyasztóin lehet segíteni – ők elsősorban a fiatalok, az egyetemisták közül kerülnek ki.

– Hogy mitől lesz valaki rendszeres szerhasználó? – kérdezett vissza Balogh Anna. – Számos rizikófaktor van, amitől egy ember áteshet a ló másik oldalára. Hogy csak párat említsek: lehet biológiai hajlam, a felmenők között alkoholbeteg, vagy pszichésen terhelt, kiválthatja súlyos trauma, a családi háttér, de olyan ember is drogossá válhat, akinek a családjával látszólag rendben van minden, ám mégis hiányzik valami az életéből. A drogos lét sok-sok kis mozaikból áll össze. Egy biztos: a masszív kábítószer-fogyasztók egészen fiatalon sodródnak bele a bajba. Általában 12¬13 évesen kerülnek először kapcsolatba a szerrel. A gyerekekre manapság a legnagyobb veszélyt az úgynevezett dizájnerdrogok jelentik, mert iszonyatosan gyorsan alakul ki velük kapcsolatban függőség és rendkívüli sebességgel építik le a szervezetet. Szinte hetente jönnek ki újabbak, így mire felkerül egy¬egy a tiltólistára, már más van helyette.

Balogh Anna azt is elmondta: gyermekeinket úgy védhetjük meg a legjobban, ha bizalom- és szeretetteljes kapcsolatot alakítunk ki velük és olyannak látjuk őket, amilyenek valójában. Rossz irányba visz a túlzott szigor, de az engedékenység is. Legjobb tehát az arany középút – persze, ezt a legnehezebb megtalálni.

Nem mindegy, mitől függünk

Ha azt a szót halljuk, hogy drog, vagy drogfogyasztás, legtöbbünknek azonnal az injekciós fecskendő és a fehér por képe ugrik be az agyonböködött karokkal, elgyötört arcokkal egyetemben. Pedig a drog nem csak ez. Sőt, talán ez a kisebb szelete a dolognak, mert valljuk be: kicsit mindannyian drogfogyasztók vagyunk. Hiszen drog a kávé, a cigaretta, az alkohol és akkor még nem beszéltünk a többi függőségről. Van, aki enni szeret, más munkamániás. Aztán olyan is akad, akinek valamelyik fájdalomcsillapítótól alakult ki függősége, vagy éppen kényszeres buliba járó. És léteznek – sajnos, egyre kevesebben – akik olvasásmániások. S nem ejtettünk szót az extrém sportok kedvelőiről sem, akiknek lételemük a veszély és akkor érzik jól magukat, ha felszökik bennük az adrenalin.

Lehetne még hosszasan sorolni, ám száz szónak is egy a vége: kicsit mindannyian függők vagyunk. Ki evvel, ki avval kapcsolatban. Persze, az a nem mindegy, hogy melyiktől halunk meg előbb? Ha csak ezt a szemponton vesszük figyelembe, egyértelműen a klasszikus kábítószerek, a kokain, a heroin és újabban a dizájnerdrogok felé billen a mérleg mutatója. Dehát van-e értelme itt más szempontokat mérlegelni? Nos, nyilvánvaló, hogy nincs, az élet mindennél fontosabb. Apropó, dizájnerdrogok! Szakértők szerint ezek sokkal veszélyesebbek, mint a klasszikus kábítószerek. A fogyasztók ugyanis nem tudják, hogy milyen hatása van az egyszeri használatnak, azzal pedig még a szakértők sincsenek tisztában, hogy mik a fogyasztás hosszú távú hatásai, azaz 10-15 év múlva mit eredményez a szerhasználat.

Tehát, nagyon nem mindegy, mitől függünk.

Horváth-Balogh Attila

Oszd meg másokkal is...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInEmail this to someonePrint this page